Disney és én
2013.01.06. 15:39
Vettem a bátorságot, és összegyűjtöttem egy kupacba azokat a gyűrűket, amikre hajlandó lennék igent mondani egy esetleges eljegyzés alkalmával. Nézzetek bolondnak, vagy furcsának, ahogy tetszik, de azt hozzátenném, hogy kapcsolatom a Disney világgal és a mesevilággal szorosabb, mint azt éveim sejteni engednék. Sokan megkérdőjelezik épelméjűségemet, mert ma-holnap 22 éves leszek, de nem tudok elszakadni a meséimtől, és legkevésbé Walter Disneytől, akire istenként tekintek. Az igazi klasszikus mesék meghatározó elemei voltak a gyerekkoromnak, ami hemzsegett a problémáktól - csakúgy, mint bárki másé, nem gondolnám hogy mindenki más tökéletes életet élt - mégis, ha mindig volt biztos támpont az életem bármely problémás szakaszán, akkor elmondhatom, hogy a mesék világa mindig sikeresen kizökkentett a mélabúból, és helyére pofozta a lelkem, hogy aztán újult erővel szálljak szembe a világ gyötrelmeivel. Mára már kicsit kevésbé radikálisan fogok fel dolgokat, és tudom kezelni a környezetemet, de mindezek mellett nem tudok lemondani arról a szokásomról, hogyha szomorú, vagy boldog vagyok, akkor vágyom egy kis mesére :)
No mivel sosem szeretném elveszíteni azt az énemet, amelyik még ennyire gyermeteg, és hívő, ragaszkodom hozzá, hogy majdani férjuram az alábbi gyönyörmények egyikével jegyezzen el :D
Szólj hozzá!
SORRY
2013.01.06. 15:30
Gondoltam csinálok egy ilyet, és megosztom veletek. Használjátok egészséggel :)
1 komment
Minden kislányban ott van a hercegnő...
2013.01.06. 15:21
Ha valaki megkérdezi, miért választottam a gyógypedagógiát, szavak nélkül leginkább ezzel a képpel felelnék. Szavakban kifejezni nehéz, mennyi vidámság szorult ezekbe a csöppökbe, mennyi pozitív energiát árasztanak embertársaik felé. és legfőképpen azt szeretem ebben az egészben, hogy félre tudják tenni a gondjaikat. Nekünk is ezt kéne. Ha már minden nap ugyanazzal a problémával küzdünk, és nem tehetünk ellene semmit úgysem... akkor tanuljunk meg együtt élni vele. és hozzuk ki a legtöbbet a helyzetből :) mindenki jobban örül egy kedves mosolynak mint egy világhervasztó élménybeszámolónak arról, hogy nyakig ér a szar.és hullámzik. :D inkább legyünk hercegnők akik szarnak a világ gondjaira :D csak élvezik ahogy elhajtanak a hintójukon :)
Szólj hozzá!
Meseország kapujában
2013.01.06. 15:18
Qqcska, sziasztok, rég jártam erre. De visszatértem :) És indítanék egy érdekes kérdéssel... Ti rá tudnátok vágni egyből a választ a fenti kérdésre? Esetleg kiegészítenétek valamivel? Én az első percben úgy gondoltam, tudom a választ. Sőt. A második és a harmadik nekifutásra is ugyanazt mondtam volna. De aztán ezer és egy másik alternatíva kérdés és hasonlók merültek fel bennem... Nem vagyok benne biztos, de talán pont ez az a jelenség, amikor nem mernénk meglépni bizonyos dolgokat álmaink elérése céljából.. csupán aztért, mert félünk, hogy hibázunk. Ez csak egy primitív példa az ajtókkal, de ha kicsit mélyebben elgondolkozunk rajta, akkor akár végezhetünk is egy csöppnyi önismereti tréninget... :) jó szórakoztást hozzá.