bezony... "az én életem, az én választásaim, az én hibáim, az én leckéim... egyik sem a te ügyed." sokszor mondják mások, hogy ne szóljunk bele az életükbe. magam is így vagyok ezzel... eleinte. aztán később persze rengetegszer hálálkodok (magamban), de nincs az az isten, hogy én ezeket ki is mondjam hangosan. nem szeretem, mikor megmondják, mit hogyan kéne, kellett volna, lehetne, stb... az természetesen megint egy másik dolog, amikor tanácsot kérek, vagy valaki finom célzásokkal rávezet a jóra... de a napokban többször futottam bele olyan emberekbe, akik szabályosan helyreigazítottak, hogy ugyan már hogy élek?! hát hogy, b+?! ahogy jól esik. megjegyezném, ezeket az embereket nem hogy heti, de féléves rendszerességgel SEM látom, még csak nem is egy környéken élünk... majd természetesen rájönnek, hogy amit pletykaszinten hallottak véletlenül, nem is rám vonatkozott, és akkor megpróbálják visszalapátolni a tehénbe a szart.... nem sok sikerrel. hát üzenem ezeknek az embereknek, hogy mielőtt kinyitják a bécsikapu szájukat, gondolkozzanak. az sem hülye, aki hallgat, szokták volt mondani. és egy jó tanács azoknak, akik ezt most véletlenül olvassák, és tudják magukról h tipikusan a mások életében vájkáló típusba tartoznak:
hagyjátok, hogy hibákat kövessünk el, hogy megtanuljuk a leckét, hogy viseljük a következményeiket.... így szerzünk élettapasztalatot. más hibájából nem lehet olyan könnyen tanulni, mint a sajátjainkból.
és leginkább jusson eszetekbe, hogy ti sem vagytok tökéletesek, hibátlanok, csupán a saját életetekkel kellene foglalkozni. akit a jó szándék vezérel, sem tud mindig jót cselekedni, mert többször árt, mint használ. amíg nem vagytok valaki más helyében, nem láttok az ő szemével, addig ne próbáljatok okosabbak lenni az életét illetően! csak finoman tegyetek javaslatot :) abból gond nem lehet :)
