"Szeretlek"
"Úgy, ahogy a nagyok teszik?"
"Nem. Én igazából"
Milyen furcsa, de mégsem gondolom, hogy lenne bárki, aki mindezeket megkérdőjelezné. Miért van az, hogy a gyerekek még igazán szeretnek? Hogy csinálják, hogy ha rájuk nézünk, egyetlen hatalmas lüktető szeretetbombát látunk? A titok nyitja a romlatlanság és az őszinteség. Nem tudják semminek az árát, de mégis mindennek az értékével jobban tisztában vannak, mint a felnőttek valaha lesznek. Nem tudnak olvasni, mégis úgy beszélnek, mintha épp csak az imént ugrottak volna elő egy nagyon édes, vicces, de mégis mélyen elgondolkodtató könyvből. Nem önzően gondolkodnak. Ha mégis, önzőségük tárgya leginkább abban mutatkozik meg, hogy velünk akarnak lenni. Őszinteségük pedig egyszerűen lehengerlő. És mégsem haragszunk rájuk, ha megjegyzik a túlsúlyunkat, vagy a csálé és giccses ruhakölteményeink borzasztó mivoltát... Ha valamiről őszinte véleményt szeretnék hallani, megkérdezem a legkisebb beszélni tudó gyereket a családban, és már rohanok is átöltözni :D
Nagyon sok kisgyerek vesz körül a családban engem is, és mindig csak azt látom, hogy minden követ megmozgatnak egy kis figyelemért, és a legcsekélyebb mértékben sem hálátlanok. Akkor sem, ha csak néhány percig ajándékozom meg őket vele, akár csak egy gyors játék erejéig. De ez is egyre inkább átalakul. A szülők nagy része annak a generációnak a része, amelyiknek sajnos fogalma sincs a gyereknevelésről, és sajnos még nem elég érett ahhoz, hogy felmérje a károkat, amiket a kicsinek okoz.
Nagyon szeretnék egy olyan világban élni, ahol a szülők tudják, hogy a gyereknek szüksége van a tapasztalatokra, hagyni kell próbálkozni, persze mindezt felügyelni is kell, és ha kérdése van a bébinknek, ne legyünk restek válaszolni neki. Legyen akármilyen nyakatekert kérdés, szakítsunk időt az együttlétre, és tudásunk legjavát adjuk át a jövő generációnak. Tanítsuk meg a figyelem fontosságára, hogy amikor arra kérjük, hallgasson egy kicsit, amíg a nagyok beszélnek, ne álljon értetlenül a dolog előtt, hanem ténylegesen tudja mit miért kérünk tőle.
Hagyjunk időt a játékra. A gyerek azért gyerek, hogy játsszon. Nem kell feszesen ülnie egy helyben otthon amíg készül anyu az ebéddel. Legyen egy olyan hely neki ahol nyugodtan és biztonsággal zajonghat... randalírozhat... építkezhet... zenélhet... festhet... kibontakozhat. Ez a legfontosabb egy gyerek életében.
A felnőttek hajlamosak sokszor elfelejteni, hogy milyen is gyereknek lenni :) pedig nincs is annál mesésebb érzés, mint felhőtlenül és felelősségek nélkül felfedezni a világot, amiben élünk, és határtalan szeretettel megajándékozni mindenkit, aki csak körülvesz minket.
Ha a földön mindenkiben fele annyi őszinte szeretet tombolna, mint gyermekeinkben, egy sokkal jobb helyen élhetnénk. Ne gyűlölködj. Ne légy felszínes. Csak egy kicsit nyisd ki a szívedet és hagyd, hogy újra gyerek legyen :) Mert ahol felcsendül egy gyermeki kacaj, ott életre kel egy új tündér... És ezek a tündérek egy nap majd békét hoznak a Földre... Adjunk nekik egy esélyt, és segítsünk jobb hellyé tenni az otthonunkat....
... legyen szép napod :)
